Ez az ellentmondás nagyon is a helyén van. Az ilyen inkonzekvens, önző viselkedés pont, hogy nagyon emberi, egy robot öntudatra ébredése egyáltalán nem kell, hogy valami önfeláldozást, vagy a többi robottal érzett szolidaritást jelentsen. Egy másik kifejezetten érdekes felvetés az emlékezésről szól. Mi történne, ha az emlékek egyáltalán nem halványulnának, ahogy telik az idő, hanem mindent pontosan úgy tudnánk felidézni, ahogyan történt? Hogyan lehetne megkülönböztetni a múltat a jelentől, az emlékképet a valóságtól, ha ugyanúgy érzékelnénk a kettőt? A sorozatból egyébként állítólag már öt évadot megírtak, és az HBO biztosan folytatja jövőre. Nagy megfejtéseket valószínűleg felesleges várni, de azért valószínűleg nézni fogom.
Szilaj gy�ny�rnek v�ge is szilaj, L�z�ba pusztul el, mint t�z s a lőpor, Mely cs�kol�dzva hal meg. William Shakespeare Elm�lt szerelem
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
Ez a rettenetes ember pontosan úgy hal meg, szinte mártírként, ahogy azt előre eltervezte. Idősen, látványosan, fájdalommentesen. Ezzel kéne a helyére kerülnie az általa elkövetett sok igazságtalanságnak. A sorozat másik főgonosza, az élvezettel gyilkolásszó a fekete kalapos ember. Róla lehet sejteni, hogy fiatal korában kifejezetten jólelkű volt, meg hogy a vidámparkon kívül is mekkora emberbarát. Végig ott feszül a kérdés, hogy mitől változott meg. Az az utolsó részben kiderül, hogy kb. semmitől. Elveszett kedvesét kereste a parkban, és közben rájött, hogy szeret gyilkolászni. Nem vagyok egy törvényszéki pszichológus, de ennél még a CSI: Kannibál gyilkosokban is árnyaltabb képet szoktak festeni a gonosztevőkről. Mindezek ellenére a Westworldnek tényleg vannak erényei. Maeve, az egyik magára találó android először arról beszél, hogy meg akarja győzni a társait, hogy szabad akaratukból vele tartsanak, nem akar "programozással" rájuk parancsolni. Később ugyanő egy éles helyzetben már simán golyófogónak használja a többi vele tartó robotot, és belekódolja egyikükbe, hogy az üldözőit feltartva áldozza fel magát, hogy ő elmenekülhessen.
Két meghatározó ikon, két tehetséges alkotó, két táncelőadás, egy este. November 11-én az IZP estek keretén belül Kőnig István és Bot Ádám bemutatóját láthatja a közönség a MU Színházban. A Nemzeti Kulturális Alap által életre hívott Imre Zoltán Program új táncművészeti kezdeményezés, melynek célja a fiatal tehetségek támogatása és képzése mellett a jövő nézőgenerációjának kinevelése is. Ady Endre és Léda kapcsolatának, a köztük lévő kilenc esztendős "repülésnek" állít emléket a Léda arcai című táncelőadás. Hogyan alakult ki benned a koncepció, hogy Ady Endre és Léda kapcsolatával foglalkozz? Már középiskolás koromban szerettem az irodalmat, különösen Ady költészete ragadta meg a fantáziámat. A Léda-szerelem héjanászszerűsége már akkor megdöbbentett, nem így képzeltem el a szerelmet, ám ahogy idősebb lettem, én is találkoztam ezzel a gyűlölet – szerelem kettősséggel, és úgy gondoltam, hogy a költemények hangulata jól megragadható az általam elképzelt koreográfiákkal. Mesélj az alkotófolyamatról!
Van benne spolier. A Trónok harcában nem hemzsegnek az összetett, sokdimenziós karakterek, a modern világ egyáltalán nem úgy működik, mint ahogy az Utopiában bemutatják. Egy sorozatnak nem kell az élet nagy kérdéseit, a világot mozgásban tartó összefüggéseket boncolgatnia ahhoz, hogy sikeres vagy élvezetes legyen. A Westworld egyik legnagyobb problémája, hogy nem csak népszerű és szórakoztató akar lenni. Egyszerre próbál felvetni egy tucat fontos kérdést arról, hogy mit jelent embernek lenni, mi a szabad akarat, hogyan formálják az emlékek a személyiséget, de a válaszok csomószor bénán sikerülnek. "These violent delights have violent ends" Az egyik leglátványosabb példa a Westworld viszonya az erőszakkal. Az idézett Shakespeare-mondat (" Szilaj gyönyörnek vége is szilaj") vagy ezerszer elhangzik minden részben. Westworld egy erőszakos vadnyugati vidámpark gazdag embereknek, ahol a kikapcsolódást az jelenti, hogy a vendégek halomra kúrják, kínozzák és gyilkolják az ő szórakoztatásukra épített androidokat.
A Léda-verseknek van egy önálló dramaturgiai fonala, így tulajdonképpen annyi dolgom volt, hogy az olvasott verseket kronologikus sorrendbe rendezzem. A darabban először, Dányi Krisztián tolmácsolásában, elhangzó vers, nem Lédának szól, hiszen jóval megismerkedésük előtt írta, hanem perdita-vers. Azért fontos ez a költemény, mert ebben fogalmazódik meg, hogy teljesen mindegy, szerelmünknek milyen az előélete, mit tett, vagy nem tett, a lényeg, hogy feltétel nélkül elfogadjon minket. Mi mindannyian ezt keressük a szerelemben. Ez volt a kiindulópontja Ady és Léda viszonyának, a költő egy mindent elsöprő szerelemre vágyott, ennek lehetőségeit akartam megjeleníteni A Léda arcaiban. Egy színész és hat táncosnő ad elő veled a színpadon. Milyen szerepekben jelentek meg az előadás alatt? Ady és Léda alakja számomra csak ürügy volt, arról akartam mesélni a tánc eszközeivel, milyen módon találunk rá a szerelemre, milyen buktatói vannak egy kapcsolatnak, illetve miért halálra ítélt egy ilyen hőfokon égő szerelem.