És ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a Fontana di Trevi legendája: úgy tartják, hogy ha az ember távozáskor a kútnak hátat fordítva pénzdarabot dob a vízbe, bizonyosan visszatér az örök városba. Hogy a babona működik jól, vagy maga Róma bír örök hatalommal felettünk, nem tudni. Egy azonban biztos: ha már kénytelenek vagyunk hátat fordítani a mesés szépségű Trevi kútnak, nem érdemes megspórolni maradék aprópénzünket, hogy Fortuna is kegyeibe fogadjon bennünket.
Az útépítés alapelvei és ötlete azért merült fel, mivel a kövezetlen földutak nem voltak képesek a nagyszámú lovakból, szekerekből és gyalogos katonákból álló hadsereg áthaladását biztosítani. A gyorsan széteső, a csapadékos időjárás miatt az egységek mozgását jelentősen akadályozó mély sár lehetetlenné tette a csapatmozgások megtervezését, pontos kiszámítását, s az előrelátást is nagymértékben hátráltatta. A "makadám" utak azonban ezeket a problémákat megoldották, habár a garantált előrejutás nagy zajjal és forgalommal járt. A hadsereg akár 35-40 kilométert is megtehetett egy nap, s gyorsan elérhette azon távoli területeket, ahonnan a nyugtalanságot jelentették, ezáltal a hadsereg gyakran csírájában elfojthatta a felkeléseket. A legátfogóbb úthálózat magába foglalta az egész birodalmat. A római elöljárók így könnyebben tudták kontroll alatt tartani területük lakosságát a 180 ezer főt számláló légiós sereggel (melyben a kiegészítő segédszerepet vállalókat bele sem számítottuk, s amely szám jól láthatóan nem áll arányban az 55 millió összlakosság nagyságával. )
A malomkő méretű vacsorát azonban érdemes lesétálni. S mintha a várost így is tervezték volna, nem messze találjuk az ókori Pantheon épületét, és további híres szökőkutakat. A Piazza di Spagna közepén csordogál fáradhatatlanul a bárka formájú kút, a Fontana della Barcaccia. A legenda úgy tartja, hogy a Tiberis egyik áradásának elvonultával egy bárkát találtak ezen a helyen. A tér másik főszereplője a Spanyol lépcső, mely, mint egy nagy, örökké játszó ókori színház, folyamatosan vonzza a tér eseményeinek és épületeinek szemlélőit. Mintha a széles lépcsőfokokat nem is közlekedésre alkották volna, úgy sorakoznak rajta a pihenő turisták, a csevegő diákok, a randevúzó fiatalok. Az örök város nyújtotta élmények nem csak kifogyhatatlanok, de megunhatatlanok is. Ezért aztán jobb, ha felkészülünk arra, hogy a legtöbb várossal ellentétben Rómát nem lehet egyetlen látogatással kipipálni életünk utazási listájáról. S ez nem csak azért van így, mert rengeteg híres látnivalóval szolgál. A vonzerő titokzatos, hatására az ember újra és újra visszavágyik ide.
A jármű elé fogott, s egy-egy Triton által irányított tengeri paripák a tenger ingadozó természetét szimbolizálják: az egyik nyugodt, a másik ideges. A kút szobrai között további szimbolikus alakokat is felfedezhetünk, így a Bőségét és az Tisztaságot, de még az Aqua Virgo építtetőjének, Agrippának az alakja is feltűnik. Kis András / Fotók: Szabó Nelli / 2017. 08. 06.
Mi ez utóbbit választottuk, mert lényegesen rövidebb a menetideje, mint az U (urban= városi) busznak. Reggel légkondi nem volt a buszon, de legalább zörgött, csattogott, szinte szét akart esni az IVECO. A gépkocsivezető igazi olaszos stílusban vezetett, nyomta a gázt, ami a csövön kifért! Ez az utazás is hozzásegített bennünket a város alaposabb megismeréséhez. Végállomása a Piazza Venezián van a Viktor Emánuel emlékmű közelében. A buszról leszállva láttuk a Colosseumot is. A buszjegy 1, 50€, az érvényesítéstől 100 percig érvényes, és át is lehet vele szállni másik buszra, villamosra, metróra. Van olyan jegy is, amelyik 7, 00 €, és 24 órára érvényes, korlátlan számú utazásra. Ez jobban megéri árban, mint a városnéző buszok 21-28 € ára, mert azok egy állandó útvonalon járnak, de nem éjjel-nappal. Bár igaz, hogy szinte valamennyi fontos látnivalót érintik. Buszjegyet újságos pavilonokban, trafikokban, jegy automatákból lehet vásárolni. A napijegyes megoldásnál érdemes előre tájékozódni, hogy melyik járatok jönnek szóba a belvárosi túránk során.
Római híd Riminiben 2020. nyarán Az ókori Flaminia úton találjuk a Gola del Furlo szorost is, erről cikk itt. A Via Salaria neve az ókori sóutat jelentette, eredetileg a szabin nép építtette, hogy az Adriai tengerből kinyert sót eladja, majd a rómaiak magukévá tették. Az ókori római utak a mai napig ott haladnak, ahol az ókorban (kivéve, ha valamilyen infrastrukturális fejlesztés miatt részben arrébb tolták valamelyiket). Ahogy ma is, az ókorban is voltak pihenőhelyek Ha az adott úton egy légió haladt, akkor minden este egy Castriumot épített, ahol a magával vitt dolgokat lerakhatta és az emberek megpihenhettek. A többi utasnak Augustus idejében létesítettek pihenőhelyeket, ahol különféle szolgáltatásokat nyújtottak. A köztisztviselőknek külön fentartott alvóhelyek voltak, a mansiones, egymástól kb. egy napi járásra. A használatára jogosult köztisztviselőnek egy útlevél féle dokumentuma volt, amivel igazolhatta magát. A mansiones mellett a cauponae fogadta be az őket kisérő személyzetet.