Ezután tudjuk meg, pontosabban következtethetünk a történet szempontjából teljesen lényegtelen Csuri Jóska foglalkozására: ő a katolikus pap. Ugyanakkor egy példát is láthatunk Mikszáth sajátos írói stílusának egyik elemére: az előző mondatokkal teljesen ellentétes tartalmú megjegyzésekkel, csattanóval fejezi be a bekezdéseket (Pl. : "jó dolog keresztény katolikus papnak lenni – lutheranus vidéken"; "A gazdák barázdákban eresztették a folyóba az esővizet. Csak aztán vissza ne térjen többedmagával! ") Ezután már a láda és a bárány sorsa lesz érdekes! "Amott fordul ni, a Périék pajtájánál! Nosza, szaladj, hát utána, öreg láda! " Mikszáth közvetlen hangvétele azt érezteti velünk, hogy az író nem a "mindent tudó úr" (mint kortársai), hanem egy a novellában szereplő, bámészkodó parasztok közül. "Nem volt abban a ládában egy veszett garas sem, hanem (ma már tudjuk) benne volt a szép majornoki Baló Ágnes kelengyéje: három perkál szoknya, négy szélből az egyik, hat olajos kendő, nyakba való kettő, ezüstcsatos mellény, tíz patyolat ingváll s azonfelül a mente, meg egy rámás csizma, újdonatúj, még a patkó se volt ráverve.
A lányok édesapja elment keresni lánya kincseit, Sós Pál urat is kikutatták, nem találták a ládát sem, Cukrit sem. Ágnes is útra kelt, de ő is hiába. A kincseiknek nyoma veszett, Ágnes pedig beteg lett. Érte kellett menni. ( ez volt a furfang, mert nem volt igazán beteg--- mit akart elérni ezzel? ) Borcsát is magával vitte az apja, ( sejtette-e ezt Ágnes? ) "egyszer csak szembe jön az egész elöljáróság meg a főemberek, köztük Sós Pál uram is, ünnepiesen felöltözve, újdonatúj ködmönben, mely panyókára fogva lógott a válláról. Igaz biz'a — az új templomot szentelték itt föl a mai napon. — Nézd, Boriskám! Nézd meg jól azt a hosszú hajú magas embert — súgja kis húgának Ágnes —, az vitte el a Cukrit. " Borcsa odament Sós Pálhoz: "— Bácsi! — szólt csengő, szelíd hangon. — Adja vissza bárányomat! " Sós Pál esküdözve tagadott, de a ködmön leesett a válláról. "— Cukri! Kis báránykám! — kiáltott fel a leányka fájdalmasan. Lehajolt. Fejecskéjét odaszorította, ahol a bélésen két barna folt látszott… Ügyes szűcsmunka és szép tisztára mosott báránybőrből volt az egész bélés, hanem az ismerős közepe mégis a legkülönb.
Mikszáth Kálmán: A néhai bárány (novella) 1. Cselekményvázlat: Bodokon vihar tört ki, s kiöntött a Bágy- patak Eltűnt Baló Boriska Cukri báránya Egy gazdag ember, Sós Pál gonoszsága lelepleződik. 2. Cselekmény: Mikszáth egyes szám első személyben kezdi el a történetet. – személyes kötődését jelzi a téma és a táj iránt, hiszen az nógrádi palóc területen, szegény emberek között játszódik Az első mondatban érdekes kép bontakozik ki előttünk: "a felhők elé harangoznak". Ez egy olyan régi falusi szokás volt, amely a nagy viharok elmulasztását hivatott szolgálni. A helyszínt is megtudjuk: Bodok község. A második mondatban találkozunk egy emberrel, Csuri Jóskával, akinek "hólyagos lett a tenyere". Miért? Mert Csuri Jóska harangozott, hogy elkergesse a vihart. Később az is kiderül, hogy ő a katolikus pap. "Az állatok megérzik a viharokat. " Ennek a népi babonának ad hangot az író a második bekezdésben, ahol felsorolásszerűen mutat be néhány jellegzetes példát. Továbbolvasva a novellát, egy "csodának" lehetünk tanúi: A harangszó elfordította a vihart, megszüntette a veszedelmet.
A néhai bárány (Elbeszélői nézőpont: E/1 (Személyes kötődés az emberek és… Coggle
Sós Pál esküdözve tagadott, de a ködmön leesett a válláról. "- Cukri! Kis báránykám! - kiáltott fel a leányka fájdalmasan. Lehajolt. Fejecskéjét odaszorította, ahol a bélésen két barna folt látszott… Ügyes szűcsmunka és szép tisztára mosott báránybőrből volt az egész bélés, hanem az ismerős közepe mégis a legkülönb. A kis Baló Borcsa könnyhullatásával még tisztábbra mosta. " 3. Elbeszélésmód, a mű jellemzői: Népies beszédmód jellemzi Mikszáthot, mert beleéli magát a falusi emberek beszédmódjába, néha még is saját mondatait is javítja: pl. Borcsáról így beszél az apja: "Olyan anyás… vagy mit is beszélek, hisz rég nincs már anyja a szegénynek". Mikszáth úgy beszél, mintha ő is ott lenne a szereplők között. pl, amikor bemutatja, hogy mi minden látható az áradó Bágy vizében és teljes mértékben azonosul a szereplőkkel. 4. A mű stílusa: A néhai bárányban, mint Mikszáth más novellaiban is a romantika keveredik a realizmussal. A romantikára jellemző például a sejtetés, a balladai homály, a népmesei és a néprajzi elemek.
A novella fogalma: A kisepikai műnembe tartozó, kevés szereplőjű, rövid cselekményű mű. M. Fehérvári Judit
A kis Baló Borcsa könnyhullatásával még tisztábbra mosta. " panyókára fogva: vállra vetve 5. Mit tudunk meg erről a vidékről, ezekről az emberekről? Babonásak, hisznek a csodában ___ harangoznak a vihar előtt, a vihar alábbhagy, / de a patak vize emelkedik/ Összefog a falu, hogy gátat szabjanak az áradásnak, még a gazdag Sós Pál is " csáklyát hozott" – Vajon miért? ( a csáklya arra is jó, hogy kiemeljék vele a vízbe esett tárgyakat/ 6. Milyen a viszonya a falusiaknak Sós Pállal? – hisznek neki, mert gazdag, tekintélye van, nem lázadnak fel ellene, de pletykálnak róla. ( őt gyanúsítják a lopással) 7. Milyen a sorsa Balogh Ágneséknak? Anyjuk meghalt, házuk összedőlt, mindent elvitt az ár, bizakodnak, hátha visszahozza valaki a ládát, Apa erővel, hatalommal próbálja visszaszerezni a tuljadonát, Ágnes furfanggal, -- sikertelenül. 8. Milyen konfliktus található a műben? 9. Megoldás: A legkisebb lány – mint a mesékben! – ismeri fel a báránykája bundáját Sós Pál ködmönében. Az uraság lelepleződik.
Szegény Baló Ágnes, benne volt abban a ládában mindene! Hogy az ár elmosta a csőszházat, elmosta a házasságot is. Gúnya nélkül nem léphet az oltárhoz szégyenszemre. Már mindene megvolt, pedig beh keservesen, mint cseléd szerezte, minden ruhadarabot egyenkint. Szüretre lett volna meg a dolog, legalább úgy mondta az utolsó szombaton maga a vőlegény — de most már vagy lesz valamikor, vagy sem. " Ágnes a kelengyét siratta, testvére, a 8 éves Borcsa a kisbárányt. "…a tarka Cukri bárányka, akivel együtt játszott, együtt hált… Jó, hogy a cudar Bágy elöntötte a rétet is… úgy sincs már, aki selyem füvét megegye, mert a kedves, az édes Cukri bárány odalett… ( Mikszáth együtt érez a kislánnyal) Milyen szépen rázogatta a farkát még az utolsó nap, ugrándozott künn a verőfényen, Borcsa picike tenyerét hogy megnyalogatta, jámbor szemével nyájasan bámulta, mintha érezné, hogy utoljára látja! " A következő bekezdésben a falusi élet és a paraszti sors jelenik meg: az emberek elfogadják Sós Pál "őkigyelme" szavát, mert ő tisztviselő – és valószínűleg gazdag is.
Nem lázadoznak ellene nyíltan, bár a háta mögött mégis őt gyanúsítják a lopással. A városban a faluról általánosított kép, a "pletykázó parasztok képe" ebben a műben is megjelenik. Az emberi kíváncsiság a gazdagság utáni vággyal párosulva olyan lehetetlen történeteket alkot, amelyet már az író is nyíltan elítél. A paraszti sors nehézségeit tükrözi a Baló család sorsa: az ár elvitte mindenüket, sőt még a házuk is összedőlt. A házassághoz kötött falusi szokások egyikébe is bepillantást nyerhetünk a tragédiával kapcsolatban: a lányok nem mehetnek férjhez nyoszolya nélkül. Az író csak egyetlen reménysugarat ad a szerencsétleneknek: "hátha visszahozzák". A lányok édesapja elment keresni lánya kincseit, Sós Pál urat is kikutatták, nem találták a ládát sem, Cukrit sem. Ágnes is útra kelt, de ő is hiába. A kincseiknek nyoma veszett, Ágnes pedig beteg lett. Érte kellett menni. Borcsát is magával vitte az apja. Ágnes nem igazán beteg. Furfangos: azt gondolja, megsajnálják, visszakapja jogos jussát.