Érdekes a fej igenlő jelzése, amely majdnem az egész világon egyértelmű, kivéve Dél-Olaszországot, a török-görög területeket és Bulgáriát, ahol éppen ellentétes jelentése van. (ld. Kosztolányi Esti Kornél-novellája a főhősnek a bolgár kalauzzal való találkozásáról, ebben éppen ennek nem tudása okozza a konfliktust) A fej, a kéz és a kar mozgásait a gesztusok közé soroljuk. Az idetartozó jelek között egyaránt megfigyelhetünk tudatos, konvención alapuló jelzést, és öntudatlan gesztusokat. (bólintás, legyintés, ujj-jelek) A kéz gesztusai nagyon sokféle és árnyalt jelentést hordoznak. A kéz rendkívül kifinomult eszköz, ezért a pszichikumban lezajló folyamatokat érzékenyen tudja közvetíteni. A feszültséget sokszor a kézről olvashatjuk le a legjobban. (A kéz gyakori gesztusai: szájőrzés, toronysisakgesztus, összekulcsolt kezek = frusztrációs gesztus, ökölbe szorított kezek stb. ) A kéz gesztusai közül nagyon sok a tanult, ősi kulturális eredetű. A kéz gesztusaival hívhatunk, elutasíthatunk, tiltakozhatunk, könyöröghetünk, köszönhetünk.
Például, miközben egy spanyol hangszóró általában nagy figyelmet szentel a verbális feszültségnek, mások, mint például a török, inkább arra koncentrálnak, hogy ki végzi a cselekvést, vagy az angol térbeli helyzetben. Így, minden nyelv kedveli a konkrét szempontokat, amely a való világban való fellépés némileg eltérő reakciókat és válaszokat okozhat. Például könnyebb lesz a spanyol hangszóró emlékeztetni arra, amikor valami történt, mint ahol, igen, fel kell kérni rá, hogy emlékezzen rá. Az objektumok osztályozásakor is megfigyelhető. Míg néhány ember az űrlapot használja az objektumok katalógusába, mások hajlamosak arra, hogy anyagaikat vagy színüket társítsák. Az a tény, hogy nincs konkrét fogalom a nyelvben, azt jelenti, hogy bár képesek vagyunk észrevenni, nem hajlandó figyelni rá. Ha számunkra és a kultúránk nem fontos, ha egy nap vagy egy hónappal ezelőtt történtek, ha közvetlenül megkérdezed, mikor történt, akkor nehéz lesz választ adni, mint olyat, amit soha nem gondoltunk. Vagy ha valami furcsa jellegzetességet mutatnak be, például egy olyan színt, amelyet még soha nem láttunk, észrevehető, de nem lesz döntő a megkülönböztetéseknél, hacsak a színezés a gondolkodásunk egyik fontos eleme.
A fejmozdulatok jól elkülöníthető, értelmezhető jelek. A fej oldalirányú mozgása bizonytalanságot, az oldalra enyhén hátrahajtott fej figyelmet, érdeklődést fejez ki. A kéz és a kar mozdulatai is különféle jelentéseket hordoznak. Az ujjak beszédes finom mozgásai érzelmeinket, hangulatunkat tükrözi. A kéz mozgásai közé soroljuk a köszönés, az üdvözlés gesztusait is. A kéz mozgásai közül sok szorosan kötődik a korhoz, a nép kultúrájához. Ilyen például a keresztvetés, a tisztelgés. A köszönés, üdvözlés kísérő gesztusa a kézfogás. Ez a szokás a középkorból származik, ahol a fegyvertelenség kifejezője volt. A kéz mozgásai is gyakran kísérik a beszédet. A gyorsan beszélő ember jóval gyakrabban és gyorsabban gesztikulál, mint a lassú beszédű. A kéz mozdulatainak fontos szerepe van a kommunikáció irányításában. Kezünk segítségével jelezzük, ha szólni kívánunk, ha folytatni, megszakítani vagy gyorsítani akarjuk a beszédet. A kéz gesztusai között sok szándékosan használt, megtanult jelet is megkülönböztetünk.
A legegyszerűbben megfogalmazva az asszertivitás nehéz érzelmi szituációban a saját magam érdekeinek a képviselete olyan módon, hogy mindeközben a másik fél érdekeit is tiszteletben tartom. Ez a hozzáállás gyógyító hatással van az emberi kapcsolatainkra az élet minden területén, családban és munkahelyen egyaránt. Nem cél megváltoztatni, manipulálni vagy leigázni a másik felet, a cél, hogy mindenki érdekei érvényesülhessenek. A gyakorlatban az arany középutat jelenti a behódoló-alárendelt és a fenyegető-agresszív magatartásforma között. Ez valódi felnőtt viselkedés. Az asszertivitás tehát egy olyan önérvényesítő kommunikáció, amelyből minden résztvevő nyertesen kerül ki. Úgy érvényesítem az akaratomat, hogy azzal senki érdekeit nem sértem. A valódi asszertív viselkedés alapos önismeretet kíván, hiszen feltétele, hogy békében legyek önmagammal és a világgal és a kommunikációm során is a békére törekedjek. Az asszertivitás csak akkor működik hitelesen, ha a tettek és a verbális kommunikáció ugyanazt fejezik ki.
( 1 szavazat, átlag: 5, 00 az 5-ből) Ahhoz, hogy értékelhesd a tételt, be kell jelentkezni. Loading... Megnézték: 226 Kedvencekhez Közép szint Utoljára módosítva: 2018. február 16. Az emberi kommunikáció nem nyelvi formái A kommunikáció nyelvi és nem nyelvi kifejezőeszközei: Az emberi kommunikáció több csatorna igénybevételével történik. – verbális kommunikációt, a nyelvvel kifejezhető emberi beszédet és írást jelenti; – a nem verbális kommunikációt, mely magában foglal minden olyan üzenetet, amely analógiás kódok által fejezhető ki. Ide tartozik a gesztus, a mimika, a […] Az emberi kommunikáció nem nyelvi formái A kommunikáció nyelvi és nem nyelvi kifejezőeszközei: Az emberi kommunikáció több csatorna igénybevételével történik. – verbális kommunikációt, a nyelvvel kifejezhető emberi beszédet és írást jelenti; – a nem verbális kommunikációt, mely magában foglal minden olyan üzenetet, amely analógiás kódok által fejezhető ki. Ide tartozik a gesztus, a mimika, a mozgás, a térköz, az öltözködés.
Ez azzal a téves meggyőződéssel jár, hogy az események egyetlen helyes és lineáris értelmezése létezik, amikor a valóságban a kölcsönhatások körkörösek. 5. Szimmetrikus és kiegészítő kommunikáció A szimmetrikus és a kiegészítő kommunikáció közötti megosztottság utal a két beszélgető partner közötti kapcsolatra. Ha mindkettőnek ugyanolyan ereje van a csereben (pl. Ugyanazt az információt ismeri), azt mondjuk, hogy a köztük lévő kommunikáció szimmetrikus. Másrészről, a komplementer kommunikáció akkor történik meg, amikor a tárgyalópartnerek más informatív hatalommal rendelkeznek. Számos kiegészítő csere létezik: az egyik tárgyaló fél megpróbálhatja semlegesíteni a cserét, uralni az interakciót, vagy megkönnyíteni a másik személyt. Paul Watzlawick - Wenn die Loesung das Problem ist (1987) (Július 2021).