Budapest: Balassi, 2000. Epistolae Pauli lingua Hungarica donatae: az Zenth Paal leueley magyar nyeluen. Mezey András-Pelczéder Katalin-Kocán Béla (szerk. ). Reprint kiadás: [Budapest, ] Idea Fontana Kft. -Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány, 2013. (2014. április 30. ) (2014. május 12. május 15. ) Digitális felvételek: Czikkelyné Nagy Erika
Kézikönyvtár Pannon Enciklopédia A magyarság kézikönyve A tudomány századai Nyomdászattörténet, könyvtörténet Az első magyar könyvek Teljes szövegű keresés Ekkor kapcsolódik be könyvkiadásunk alakításába Krakkó: itt jelennek meg az első, magyar szövegrészeket is tartalmazó könyveink; 1527-ben Heggendorff nyelvtana és Heyden beszédgyakorlata. Ugyancsak 1527-es a Brodarics írta mű – az előző év szomorú magyarországi eseményeiről -, ez még latin nyelvű. A következő évben, tehát 1528-ban városi nyomda nyílt Nagyszebenben, ahol kinyomatik Gemmarius latin nyelvtana, majd Pauschner orvosi tanácsai, az utóbbi németül. Krakkóban elkészül Honterus későbbi, híres Rudimentájának első változata, s 1533-ban ott nyomtatják az első, teljes szövegében magyar könyvet, Szent Pál leveleinek Komjáthi Benedek által magyarított szövegét. Három évre rá Bécsben Pesti Gábor részleges bibliafordítása kerül ki a sajtó alól, valamint az első, magyar nyelvű szépirodalmi szöveg: Ezopus fabulái. Ezek a nyomdák térképek kiadására még nemigen vállalkoztak, így talán nem véletlen, hogy az a bizonyos Lázár deák által szerkesztett Magyarország-térkép Ingolstadtban készült 1528-ban, majd új változatát Velencében nyomtatták 1553-ban.
A fák között egy bestia éppen áldozatra vár – FÓRUMOS SZEREPJÁTÉK
A könyvet Krakkóban adták ki 1533-ban. Ekkor már Frangepán Katalin férje rég halott – elesett a mohácsi csatában. A Frangepán család birtokait a mai Horvátország területén már hosszú évek óta a törökök birtokolták, érthető lett volna tehát, ha az özvegy sérelmei megtorlására fordította volna minden figyelmét és vagyonát. Ő azonban úgy döntött, hogy nem kis anyagi áldozat árán lefordíttatta és kiadatta Szent Pál leveleit. A 16. század nemzeti irodalmunk születésének időszaka – mutatott rá Mezey András, a könyv szerkesztője. – Az első szárnypróbálgatások egyike Komjáti Benedek műve volt. A törökök elől kétszer is menekülni kényszerülő 22 éves fiatalember az őt befogadó özv. Perényi Gáborné unszolására kezdett hozzá Szent Pál leveleinek a lefordításához. Bevezető dedikációjában a nehézségek miatti vonakodás, mentegetőzés nem csak afféle reneszánsz stíluselem: a feladat valóban szinte emberfeletti. Komjáti példaképe a nagy humanista, Rotterdami Erasmus, aki alig másfél évtizeddel korábban készítette el a maga bibliafordítását.
Mert mondják vala, hogy az Istennek fia még sem el nem jött volna ez világra, sem jövendőbe el nem jőne, miért hogy az ó törvínbe mindenek szolgáltat- tanak volna az angyeloktúl. Oszton az zsidósá- got és az vetekező bölcsességnek babonasá- gát az Krisztus Jézusnak tudományával el- vegyéjtik vala, megtarván az Mojzes tör- vényinek néminemű szerzísít, és babonáson Az első, teljesen magyar nyelvű könyv ötletgazdája és mecénása Frangepán Katalin volt. 1530-ban már négy éve özvegy volt, mert férje, Perényi Gábor kamarásmester a mohácsi csatamezőn elesett. Ekkor már a horvátországi Frangepán család birtokai is török kézen voltak. Frangepán Katalin mégsem bosszúállásra fordította vagyonát és gondolatait. Ekkor került hozzá fia nevelőjének Komjáthy Benedek, akit szinte azonnal unszolni kezd a bibliafordításra. Nyalábvárban ugyan akkor már létezett egy Szent Pál levelei fordítás-kézirat, ez azonban nehezen volt olvasható és értelmezhető. Komjáthy Benedek 1527-ben kezdte meg tanulmányait a bécsi egyetemen, de 1529-ben a törökök Bécs ostromának idején elmenekült Husztra a Nádasdy családhoz.
Apja halála után Kolozsvárra költözött, itt érettségizett és itt végezte felsőfokú tanulmányait. Történelem-földrajz tanári diplomát szerzett, amit Bécsben diplomatai szaktanulmányokkal egészített ki. 1891-ben kezdte meg a történészi munkásságát megalapozó külföldi levéltárakban végzett feltáró munkáját. Saját költségén és ösztöndíjakkal osztrák, cseh, német, olasz, lengyel, orosz és román levéltárakban kutatott. Megszámlálhatatlan oklevél, jelentések, útleírások, anyakönyvek, krónikák sok ezernyi részletének másolata került a birtokába. Pályáját a dévai főreáliskola tanáraként kezdte. 1905-ben Kolozsvárra, az Erdélyi Múzeum Egyesület levéltárába került, itt korszerű szempontok szerint rendezte az intézmény anyagát. 1915-től 1921-ig Budapesten a Vallás- és Közoktatásügyi, majd a Külügyminisztérium munkatársa volt. 1944-ben lakásukat bombatalálat érte, ekkor Pécsre költöztek, 1953-ban bekövetkezett halálig itt élt. Életművének maradandó értékei máig hasznos forráskiadványok. Epistolae Pauli lingua Hungarica donatae.