Abból a fából vágjátok az én keresztem, Amit akkor ültettek, amikor születtem, Abból a fából legyen majd az én koporsóm, Amelynek árnyéka alatt írták meg a sorsom. Gallyaiból rakjatok egy olyan nagy tüzet, Ami még egyszer táplálja kihűlő szívemet. Földbe' nyugvó gyökeréből faragjatok pipát, Szabad lelkem az égbe szálljon mint a füstkarikák. Sudár ágai jók lesznek vaskaszák nyelének, Mely arat, de fegyver is a Magyar kezének, Fának apró forgácsát vessétek a szélnek, Viszik messze majd hírünket ahol földet érnek. Egy árva szűz rügyéből új élet sarjadjon, Ne hagyjátok soha, soha, hogy nemzetetek kihaljon, Legszebbik részéből végül bölcsőt készítsetek, Hogy szebb jövőről álmodjon minden magyar gyermek. kapcsolódó videók kapcsolódó dalok Kárpátia: Székely Himnusz Ki tudja merre, merre visz a végzet, Göröngyös úton sötét éjjelen. Vezesd még egyszer győzelemre néped, Csaba királyfi csillag ösvényen. Maroknyi székely porlik, mint a szikla, N tovább a dalszöveghez 431432 Kárpátia: Ott, ahol zúg az a négy folyó Most a rónán nyár tüzében ring a délibáb, Tüzek gyúlnak, vakít a fény, ragyog a világ.
Már felednénk magányos éveket, Elvenni őt tőlem már nem lehet, Arca közel, szeme ölel! Ha végre rám talált, egyszer egy álom Nem engedem, hogy köddé váljon! Nincs szó rá elég, mily gyönyörű szép! //:Meddig lesz enyém? Sivár kis életemre meddig tűz a fény? Amiért érdemes volt megszületni tán, S meghalni sem nagyon nagy áldozat talán! A szerelem! // 2021. Visszatér a múlt ✕ Visszatér a múlt, vagy el se tűnt tán, csak az álmaimba bújt. Egy régi dallam, ami el sosem csitult. Egy tiszta szó, egy igaz csók, egy érintés, nincs menekvés. Megkísért a múlt, velem vagy százszor, bár a szél messzire fújt. Mért kutatom, mért keresem azt a csodát? Rég véget ért, ne várd, hisz élni kell tovább! Mért vágyom rád? Mért vágyom rád? Az élet elsodort. Hogy is tudnád, hogy álmom átkarolt? Nincs visszaút, túl régen volt. Egy dallam újra hív: Mért vagy oly távol? Bolond a szív, hiteget százszor, csak játszik velem. Nincs szerelem. Visszatér a múlt, fáj, ami nincsen, szívem férfikönnye hull. Újra és újra látom szép szemed tüzét, látom az arcod, ahogy forró lázban ég.
Vamp: Dmol C B F Dmol C B F Dmol C F F G C Dmol B Verze: Dmol C B F Dmol C B B F C D A Ne hagyd magad Úgy jöttem én, mint gyenge kislegény, Nyárra jött az ősz, és ősz után a tél, Fülembe hangzanak még az intő szavak, hogy védd magad, ne hagyd magad! Az élet kemény, nem leányregény, Jegyezd meg, fiam, hogy mindig van remény, Súlyos szavak, de megtanítanak, Vamp: Amol G C Emol Verze: Amol G C Emol Amol G C Emol F G C Amol Dmol Emol Amol Amol Az én házam Egy kis kuckót akarok, ahol meghúzódhatok Ahová azt hívok meg vendégségbe, akit akarok Feleségem főzőcskéz, és ha az ablakon kinéz Integet, mikor munkából végre hazaérsz.
Gruba gałąź będzie dobra do robienia kos nieraz to narzędzie pracy w broń zamieniał los Drobne wióry z tego drzewa garścią rzuć na wiatr niechaj niosą wieści o nas, hen, w daleki świat. Z tej odnóżki nowe drzewo wnuk posadzi mój Niechaj nigdy nie zaginie ród i naród twój życie jak dym ulatuje, jak drzewo się tli Niech w kolebce każde dziecko o przyszłości śni. W oryginale: Abból a fából vágjátok az én keresztem, Amit akkor ültettek, amikor születtem, Abból a fából legyen majd az én koporsóm, Amelynek árnyéka alatt írták meg a sorsom. Gallyaiból rakjatok egy olyan nagy tüzet, Ami még egyszer táplálja kihűlő szívemet. Földbe' nyugvó gyökeréből faragjatok pipát, Szabad lelkem az égbe szálljon mint a füstkarikák. Sudár ágai jók lesznek vaskaszák nyelének, Mely arat, de fegyver is a Magyar kezének, Fának apró forgácsát vessétek a szélnek, Viszik messze majd hírünket ahol földet érnek. Egy árva szűz rügyéből új élet sarjadjon, Ne hagyjátok soha, soha, hogy nemzetetek kihaljon, Legszebbik részéből végül bölcsőt készítsetek, Hogy szebb jövőről álmodjon minden magyar gyermek.